Képnovellák

         E kis válogatás az elmúlt két év során készült képnovelláim gyűjteménye, melyek eredetileg a párizsi Arab Intézet Qantara című kutlurális és irodalmi folyóirat számára kászültek. Elsősorban az arab világról szólnak: aktuális vagy épp örökérvényű kérdésekről, melyekhez a formát és a témákat régi mesék és ősi történetek inspirálták, vagy éppen kortárs irodalmi élmények, akárcsak a törétnelmi kutatásaim tárgyát képező közápkori arab könyvfestészet és a Szíriában átélt személyes élményeim.

      Hideg éjszaka

         A képnovella a kortárs szír mese- és novellaíró, Zakaria Tamer azonos című története alapján készült („Layla Bārida”, al-Hisrim, Bejrút, Riyāḍ al-Rayyes, 2000, 73.o.). A szerző damaszkuszi városnegyedek hangultát idéző írásaiból egy sokszor Ökény novellákra emlékeztető, groteszk világ tárul elénk. Az abszurd és kíméletlen viselkedésformák, melyek szereplőit jellemzik, olyan társadalmi és lélektani attitűdüket tükröznek, melyek jóval túlmutatnak e kis életek és e bezárt világ problámáin. Zakaria Tamer történeteinek üzeneteit elsősorban stílusának egyszerűsége és tömörsége teszi karikaturisztikussá, meglepővé és egysersmind univerzálissá, amit mi a grafikai egyszerűséggel igyekeztünk képpé alakítani.

     

      Szír szerzetesek

         A Damaszkusztól északra fekvő sivaagos hegyvidéken fekvő Dayr Marmúsza-i kolostor néhány évvel ezelőtt az egyik legbékésebb, ugyanakkor legviccesebb hely volt, ahol valaha jártam. Az ott lakó nem több, mint egy tucatnyi szerzetes a világtól elzárva, a napi imák ritmusára, végtelen nyugalommal végezte el napi feladatait. Felbecsülhetetlen kincseket öriztek a kutatók számára : kápolnájuk falait középkori freskók díszítették, könyvtárukban pedig ritka kéziratok bújtak meg. Nagylelekűen fogadták az ide érkező zarándokokat, és bőséges vacsorával vendégelték meg őket, ugyanakkor önmaguktól sem tagadták meg a földi örömöket, a jó bort, a finom ételeket sem pedig a fiatal zarándoknők társaságát. A Szíriát feldúló terror nemcsak e humorral és költészettel teli életformának vetett véget, de számos szerzetes életének is.

     A Rajzoló halála

        A szír szerzetesek című képnovellához készült néhány kis rajz a 2015-ös Charlie Hebdo folyóirat rajzólóit ért terrortámadás apropójából készült.

        A fiatal lány és az aranyhal

       A népmesék, akárcsak a népművészetben használt díszítő motívumok a végtelenségig variálhatóak. Újra és újra felbukkannak, újraértelmeződnek és száz meg száz változatban élnek tovább. A számos nép- és műmeséból is ismert aranyhal motívuma a legszegényebbek és a legelesettebbek számára egy csodával határos  reményt jelképez. De vajon tényleg van remény ?

      A kísértés

        A szent írásokban fellelhető történetek, akárcsak a népmesék, több változatban élnek az emberiség emlékezetében. Egyes töténetek, mint például Ádám és Éva bűnbeesése, a Koránban éppúgy jelen vannak, mint a Bibliában. E megmásíthatatlannak tűnő történeteket ugyanakkor a képzőművészek, írók és zenészek különböző formákban számos új üzenettel gazdagítva értelmezik újra és újra.

  


       Az Ábrázoló ábrázolása

        Istennek a muszlim szent hagyomány szerint kilencvenkilenc neve van. A képnovellát e nevek inspirálták. Az iszlám vallás valamennyi értelmezése szerint, a teremtőt tilos ábrázolni. Az ábrázolásnak ugyankkor ezer és ezer különféle módja van. Ha Isten antromporf alalkja nincs is jelen az iszlám művészetben, jelenlétét rejtett formák sugallják, így például a világ és a természet csodái és szépsége, vagy az olyan absztrakt formáké, mint az írás. E gondolat szerint valójában az írás is egy kép és ha Isten nevét vetjük papírra, véssük fába vagy szőjük bele szőnyegekbe, azzal bizonyos értelemben mégis Őt ábrázoljuk. A következő képsorozatban azzal a gondolattal játszottam, hogy a természetben véletlenszerűen megjelenő fomák maguk is alkalmasak rá, hogy írásképeket alkossanak, s íly módon ábrázolják az isteni jelenlétet. Ahogyan a szójáták szerű címmel is sugalltuk, az emberi alakokból és más formákból kirajzolódó istennevek által maga isten válik ábrázolhatóvá. A címben szereplő مصور  szó jelentése ábrázoló, teremtő, rajzoló, ami egyszersmind jelölheti Istent és a művészt, akárcsak az azonos szótövű تصوير  névszó, mely egyaránt jelentheti az Isten általi teremtést és a művészeti alkotás folyamatát. A további képeken megjelenő szavak jelentései mind Isten egyik neve a kilenvenkilenc közül:

    ⁃    الله : Allah
    ⁃    ه : „hu” Allah nevének utolsó betűje, melyet gyakran ismételnek a szúfi énekekben
    ⁃    ربّ : Úr
    ⁃    الآخر : a Végső, az Utolsó
    ⁃    القوي : az Erős, a Hatalmas
    ⁃    الحيّ : az Élő
    ⁃    هو : Ő

      Osztályozás

         A kategóriák felállítása, a különféle jelenségek és viselkedésformák osztályozása a gondolkozás egyik legfontosabb eszközei. Ugyanakkor, talán kissé ambivalens módon, a gondolkozás és megfigyelés mellőzésére is buzdíthatnak, s ilyenkor veszélyes fegyverré válnak mindazok kezében akik a különböző kategóriákat felállítják.

A gyűjtő

A „nyugati” ember „Kelettel” való találkozásai persze nemcsak  konfliktusokról és félreérésekről szólnak. Akárcsak a képnovella hősét Rabat utcáin, sokunkat elvarázsolt a medinák sikátorainak, hangulata, a kis könykereskedések és az ezernyi kézműves alkotás, melyeket kis üzleteikben kínálnak. E temérdek apró kincs látványa sokakban felébreszti a gyűjtőszenvedélyt. Persze nem árt számolnunk a következményekkel, ha a szenvedélyeinknek behódulunk.

      Hasonlóságok

         E képek illetve frekvenica képsorozatok egy-egy festményből keltek életre, melyekből rövid animációk is készültek.. Társadalmi vagy gondolkozásbeli különbségekről szólnak, melyek a valósgban sokszor sokkal kevésbé fontosak, mint első látásra gondolnánk...

       A rabbi, az imám és a sör

Hidzsáb és miniszoknya - egy párizsi metrójelenet

Az anarchista ébredése

      Kortárs miniatúrák

         A vegyes technikával (akvarell, tempera, kollázs, színező) készült képsorozatban a perzsa illetve török miniatúrafestészet formavilágát felidézve dolgoztunk fel néhány olyan vizuális témát, mellyel az elmúlt évek során rendszeresen találkozunk az arab világ kapcsán a médiákban de az utcán is : agresszió, terrorizmus, és menekülés a szegénység elől. E képek ugyanakkor sokszor nem a maguk valóságában, hanem megkomponáltan és különböző üzeneteket hordozva jutnak el hozzánk. De a minket érő vizuális hatásoket eztután a tudatunk és emlékezetünk is módosítja, újrakomponálja, átszínezi, esztetizálja és ezáltal bagaletizálja őket, vagy éppen kellő távolságba helyezi, hogy elviselhetőek legyenek.

      Fáradt isten

     A kerítés (1)

      A kerítés (2)

      Rózsaszín terrorista

      Koldusnő

      INRI

      Rózsa és ellenálló

A betolakodó

Adonis - képversek

Kép és szöveg persze nemcsak mint elbeszélés egészítheti ki egymást. E képvers válogatás a Magyarországon Janos Pannonius díjat nyert kortárs szír kültő, Adonis verseihez készült.. A versek saját fordításomban Adonisz : Tükör Orfeusznak (Budapest, Pen Club – Pluralica, 2014.) című válogatásban, a képversek Michał Grabobowsyval közös fordításban készült Wiając wiatr i drzewa című kötetben (Anagram, Varsó, 2016) jelentek meg.

Testrészeim egymásra irigykedtek,

amikor utoljára láttalak.

Amelyik fedetlen volt,

el akart rejtőzni,

s amelyik rejtve volt,

fel akarta fedni magát



(kiadatlan)

A rózsa előbújt a virágágyásból,

hogy fogadja őt.

A Nap meztelen volt ezen a őszön,

csak egy felhőből font cérnát viselt a dereka körül.


Így születik a szerelem

a faluban, ahonnan jöttem.




(Tükör Orfeusznak, 105.o)

Talán

nem is létezik szerelem a Földön -
csak az, amelyikről elképzeljük,
hogy ráakadunk majd. Egyszer.



Ne állj meg!
Folytasd a táncot, Szerelem, folytasd, Költészet,
a halál után is.


(Tükör Orfeusznak, 117.o.)

Azt képzelem, hogy dal vagyok.

A nádak ívei közt hullámzom,

s fénnyel keveredem a Nap pitvarában,

vagy a fák sétrai alatt.

Egyszer a forrásokban rejtőzök el,

máskor lejtőn ereszkedem alá

a láthatatlan mélységek felé.

Jaj, a szerelem ! - forrása

a hiány csúcsairól ered.




(Tükör Orfeusznak, 118.o.)

Éjszakánk hallgatag.

Itt meghajol egy virág, amott valami dadogásféle.

Nincs remegés. Nincs kísértés.


Éjünk a tüdőnkkel lélegik.

Az ablakok lecsukják szemhéjukat.

- Olvasol ?

- Tedd le a teát.

Testünkből fény szivárog,

s megvéltoztatja szobánk arcát.



(Tükör Orfeusznak, 109.o.)

Gondolj arra, hogy

a hullámok

a mi identitásunk.




(kiadatlan)

Az utcák:

sebek az idő nyakán.



(kiadatlan)

A semmiből,

ahol a jelentés

a pusztaségba veszik, érkezik a szerelem,

és idegen marad,

szélesebb és magasabb, mint gondultuk.

Vajon van-e élevezet e parázsban ?



(Tükör Orfeusznak, 119.o.)

Az élet egy könyv.

Örömünkben Z-től A-ig,

bánatunkban A-tól Z-ig olvassuk.



(kiadatlan)

A visszhang és a hívás között rejtőzködik,

a betűk zúzmarája alatt rejtőzködik,

a vándorok lélegzetében rejtőzködik,

a hullámban a kagylók között rejtőzködik.


S amikor reggel rázárja kapuit a szemére,

ls kialszik a fénye, lámpását egy hegy felé

fordítja,

mit borúlátása már rég elfeledtetett vele,

és oda menekül.



 (Tükör Orfeusznak, 24. o.)

Emelkedj a fénybe,

hogy megérts másokat,

s ereszkedj benne alá,

hogy megértsd önmagad.



(kiadatlan)

.

Az élet egy könyv.

Örömünkben Z-től A-ig,

bánatunkban A-tól Z-ig olvassuk.




(kiadatlan)

Az igazság a természetben meztelenül ébred,

a könyvben felölti ruháit.




(kiadatlan)